2012. február 11., szombat

Egy szombat margójára


Van az a pillanat, amikor magadba fordulva merengsz életed apró mozzanatain a helyest és a helytelent kutatva...
Nézed a semmit, a tátongó mélységet, az űrt a lábad előtt... Csak lökdösöd magad a hintaszék karjai közt várva, hogy megsemmisülj egy percre, hogy ott hagyjon és elszaladjon a félelem...
De válasz sosincs, csak magad maradsz, nem segít senki... Körülfon a mélység, a semmisség...., az a varázslatos és csábító ismeretlen sötétség.
Elmerülsz benne, kilépsz a világ ostromló zajából, hallgatsz, vársz, remélsz.
Csak csönded neszeit lélegzed be míg nem eggyé válsz vele, hagyod, hogy magával ragadjon, hisz vesztenivalód sosem volt s nem is lesz.
Nincs más csak te magad.
Ez az egyetlen perc, amikor a torz maszkjaid levetve önnön képed bámulod a feketeség tükrében, ott a lenn, a lelkedben.
Ringatod tested, ellazítod izmaid, kikapcsolod elméd kolompoló zsivaját és két kézzel, éles karmokkal kapkodsz a szabadság, a beteljesülés és a béke után. Hajszolod az örömöt, hatalmas szavakat kutatsz, melyek jól mutatnak hitvány életed margójára festve, de belül tudod, hogy mindez csak festék.
Jellemed kontúrja réges-régen megfakult, megfakították...vagy nem, nem is, ezt mind te csináltad.
Ostoba bábú vagy. Csökönyös szamár. Egy sznob világ képére formált marionett.
Önállóság és tisztaság nélküli koszos rongy, igen, az vagy...
S mind ez miért?!
Hogy megfelelj?! Kinek?! és miért?! Ezt akarod?! Nem?! Mire vársz?! Félsz?!
Bízz, higgy és remélj! Várj! Idővel jobb lesz, legalábbis kapaszkodj a közhelybe, segít, motivál, talán kicsit vigasztal is.
Tudom, hogy eltompult már a véred lüktetése és nem pezseg benned a rosszindulat sem, csak vagy és élsz és lélegzel, mert ezt kell tenned.
Nem vagy te semmi, csak megszokás...
A világ is csak szívességet tesz neked, hogy eltűri létezésed az Ő szent kertjében. Légy legalább egy kicsit hálás. Táplál, segít és védelmez. Ajándékokkal halmoz el, te pedig fittyet sem hánysz ezekre, mert gyarló életeden keseregsz és hevesen nyalogatod vérző sebeit.
Szánalmas teremtmény vagy!
Legalább tégy azért, hogy méltó lehess osztozni e javakban...
Örömre szomjazol, hát várj! Adj, hogy kaphass!
De mindenek előtt bízz, higgy, remélj s szeress!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése