2012. augusztus 7., kedd

De szeretnék...

Ó, ha nekem ilyen szép szerelmetes verset írna egyszer valaki, menten elalélnék örömömben...

Ez több, mint a szavak külön-különjének csupasz jelentése. Ez egy érzés, egy álom, egy csoda. Egy mámor metafora a szerelemre komponálva.
Ez az a kép, amelyet akkor látsz, ha valaki szemének tükrében önnön magad csillog vissza rád.

Kiss Tibor: A szebbik nem a rondább igen

Te vagy a holdfény
Amikor nyulak futnak a mezőn
És én egy megkeményedett
Medvebőr a heverőn
Minden álmom koromból van
Nagyot dobban a szivem
Te vagy a szebbik nem
És én a rondább igen

Te vagy a zászló
Amibe belekapaszkodik a szél
És én egy lukas léggömb
A sztratoszféra peremén
Bekötött szemmel kergetőzünk
S hiszünk abban amiben
Te vagy a szebbik nem
És én a rondább igen
Lukat üt a golyó
Halad egyenesen a szívre gyúrva
Mint a te szemed Cupido
Küldönceként eszi magát a húsba

Te vagy az a receptor
Amin az álmok zuhannak át
És én egy megkent rendőr
Aki védni kész az igazát
Profilból már ismerős vagy
De szemből szinte idegen
Te vagy a szebbik nem
És én a rondább igen.