Úgy gondoltam, hogy a magamfajta embernek nem biztos, hogy adódik még egy ekkora lehetőség, ezért egyből le is csaptam rá.
Nagy viták árn végül otthon is sikerült kiharcolnom, hogy mehessek.
Végül tegnap este 21.45 előtt kicsivel kimentünk a vonathoz.
A diszpécser jóslatai szerint a vonat 35 perc késéssel indult vona, de ebből kb, 45 lett, a lényeg az volt, hogy megérkezett és elindulhattam végre.
Az első rossz dolog már megtörtént, hiszen késett a szerelvény, de hát Istenem, a MÁV-ról beszélünk, úgy voltam vele, hogy ennyi belefér.
Következő 30 percben a 426-os számú kocsit kerestem, amire a helyjegyem szólt, ám kiderült, hogy ezt a vagont nem is tették fel a vonatra, így oda ülök, ahova akarok.
Na, hát eddigre már csak 2 darab szabad hely maradt az egész vonaton.
Még az étkezőkocsi is tömve volt emberekkel.
Ígyhát leültem egy kedvesnek látszó nyugdíjas házaspár mellé...
Beszélgettünk, láttam, hogy kicsit furcsák, de úgy voltam vele, hogy elvégre én is faluról jöttem, biztosan én is furcsa vagyok nekik..
Nem is foglalkoztam az egésszel, nézelődtem, beszélgettem másokkal, elgondolkoztam az élet nagy dolgain.
Lőkösházán felszálltak a magyar határőrök végignézték az egész vonatot, hogy mindenkinek érvényes-e az útlevele vagy a személyije...
Ez kb. másfél órát vett igénybe a szokásos fél óra helyett, ugyanis egy lánynak, csak angol okmányai voltak, mert 6 éve kint él, ám magyar állampolgár.
Két napja jött haza Londonból repülővel, a légitársaság dolgozóiinak fel sem tűnt, hogy a papírok 2 hónapja lejártak, de a határőrök egyből kiszúrták és leszállították a csajt.
Hát lett ebből nagy felfordulás, mert csoporttal mentek túrázni a Fogarasi-havasokhoz, és nem vittek annyi pénzt ami kellett volna emiatt, hogy kiesett 2 ember, hisz elúszott a szálláskedvezmény...
Oké, még csak éjfélnél járunk, átállítottam az órámat a román időnek megfelelően.
Hajnali kettőig röpült a idő, bár semmit nem csináltam, csak néztem ki a fejemből....
Aztán egyre jobban kezdtem elálmosodni, de úgy voltam vele, hogy nem nézek sem filmet, még olvasni sem fogok, mert leesik a gép vagy a könyv az ölemből, a fél kocsi felkel rá.
Így nagynehezen befészkeltem magam a székbe, hogy aludjak.
A mellettem ülő 143 kilós néni (ezt tőle tudom, elárulta) is azon volt, hogy szépre aludja magát, de az az egy csöppnyi 90 cm széles ülés kevés volt a fenekének, így elfoglalta az én székemnek a felét is, mert úgy találta kénylemesnek...
Na, jó, hát Istenem, ennyi igazán belefér, elvégre a kis 50(+X) kilómmal nem fogok itt szórakozni vele, mert még agyon nyom álmomban.,,
A néni elaludt kb 10 perc alatt, ezt a kis hortyogás jelezte, amit a szomszéd ülésen produkált.
Még mindig nem volt ezzel semmi bajom.
Aztán kb fél óra múlva, mikor már majdnem alszundítottam, rádült a vállamra és BELEHORKOLT A FÜLEMBE, de olyan igazi férfiasan....
Aztán még jobban nekem dőlt, már úgy voltam vele, hogy bökdösni fogom egész úton, mikor egy kanyarnál lszrevette, hogy hova tette a kis buksikáját és a csöpögő nyálát lötörölve átfordult az ablak felé...
Okés, Eszterke megint megpróbált aludni, de ezúttal a néni úgy bokán rúgta, hogy több mint 10 órával később is tisztán látszik a helye.
Ekkor pofákat vágva átfordultam a folyosó felé, mikor már megszunnyadtam, arra keltem, hogy a nő álmában kiabál a vele szemben ülő férjének, hogy "akkor sem megyek arra a kibaszott esküvőre, nem tudok aludni, egy vőlegény sem ér meg ennyi szarságot...".
Mosollyal az arcomon könyveltem, hogy az eddig történetek után bebizonyosodott, hogy a nő IQ-ja a súlyának a harmada kb. és még lehet, hogy sokat is mondtam...
Aztán nagy nehezen Segesvárnál megszabadultam tőlük és tudtam aludni 2-3 órát.
Persze minden állomáson kicserélődtek a kalauzok, így az összes felkeltett, hogy mutassam a jegyem, de rögtön.
Aztán majdnem egy órás késéssel megérkeztem Bukarestre....
Úgy voltam vele, hogy a szálloda csak 2,5 kilóméterre van, azt még bőrönddel is megteszem 15-20 perc alatt...
Azonban azt nem kalkuláltam bele, hogy el is tévedek és külföldön nem úgy működik a mobilnetem, ahogyan otthon...
De 2 segítőkész román fiatal útbaigazított, így megtaláltam a szállást.
Ideérve lebaszott a portás, hogy miért a saját nevemet mondtam meg neki, ha egyszer a csoportnak lett lefoglalva a szállás...
Kukacoskodott még egy pár percig, aztán ideadta a mágnes kártyám és feljöttem ebbe a csodálatos 43 fokos gőzfürdőbe.
A zuhanyzó nem működik, a lámba vibrál és egy pótágyon fogok aludni, ami a ráfekszekszem arrébb gurul, mert nem lehet rögzíteni a kerekeit...
És ha ez még nem lenne elég a portás lány elcseszte a szobákat és nem a két macedón lánnyal fogok lakni három napig, hanem egy friss jegyes albán párral....
Mindezek ellenére még nem készültem fel a szakmai dolgokból a konferenciára, ahol beszédet kell tartanom, mint utólag kiderült...
DE lelkes vagyok, és ezt teljesen őszintén mondom!
Apukám szokta erre mondani, hogy teljesen "ketttttttttyós vagy lányom"...
Hát nem baj, de kíváncsian várom a továbbiakat!
I love Bucuresti! <3
