Fókuszálhatsz a pozitív dolgokra, és mosollyal az arcodon fekhetsz le a puha, meleg ágyadba.
Reggel frissen és vidáman ébredsz, kisimulsz és jót fogsz sugározni a környezetednek is.
Vagy összpontosíthatsz a rosszra, a negatívra, mindarra, amin változtatnod kell még. Ebben az esetben rossz hangulatban térsz nyugovóra, hiszen felkavarodik benned újra és újra minden bénító.
Homlokodon kiülnek a ráncok, tekinteted kemény lesz és mogorva.
Dönthetsz kedved szerint, mindkettőhöz jogod van, hiszen Te írod a forgatókönyvet, kedved szerint.
De ne felejtsd el, hogy minden döntésednek nyoma marad arcodon.
20 év múlva pedig nem koppinthatsz egyet varázsló módjára, hogy visszacsináld és elölről kezd.
Egyszer játszhatsz ki minden lapot és mindig tudnod kell időzíteni.
Tudnod kell le és felvenni az álarcaidat és tudnod kell bízni, hinni, szeretni és elfogadni.
De tudnod kell megállni, nemet mondani, tartózkodni és hallgatni is.
A kor nagy erény, bölccsé tesz és megfontolttá.
Egyre jobb és jobb játékost farag belőled, hiszen esélyt ad minden egyes nappal egy új játszmára.
Mert mi hát az élet, ha nem játék?!
S az nyer, aki ügyesebben taktikázik és forgatja lapjait.
Ez a baj......, hogy nincs őszinteség, mert kikopott a lelkekből.
Nincs megbánás, csak hazugság és csalfaság.
Bizalmatlanul pedig hogyan összpontosíthatnál arra a sok jóra, ami meg sem történt veled és hogy feküdhetnél le mosollyal az arcodon és hogyan kelhetnél motiváltan reggelente?
Ha tudod a választ az összes kérdésre, bölcs ember vagy és kérlek, oszd meg velem!
Mit tehet akkor az ember, ha otthontalannak érzi magát a nagyvilágban emiatt?
Mit tehet akkor, ha tengernyi szilánkká tört lelke darabjai égetik odabent s húsába marnak?
Mit tehet akkor, ha már végképp elveszett ebben a zúgó, vágtató, csörömpölő létben?
...talán sétálhat egyet a Duna partján és nézheti a sok maflát.
Gondolhat arra, hogy vajon tényleg árvíz kell-e ahhoz, hogy temérdek ember üljön ki a partra és gondolkozzon el életén, így hozva azt helyre?
Azon, hogy vajon e töprengés hány életet ment meg az öngyilkosságtól?
Hány embert tesz elég bátorrá, hogy az életet válassza a halál helyett és vajon hány házasság marad egyben ennek folytán?
S hány csurgatja csak a nyálát a falat nyaldosó zöld hullámokba?
...és lépdelhet tovább és mosolyoghat egy-két megsárgult emlékfoszlányon és dühönghet a sérelmek miatt.
Puffoghat magában és szidhatja a népet...
De mi a helyes, vagy a nem-helytelen? A legjobb kártya?
Mit húzhatsz elő az ingujjból, ha már minden ászod az asztalon?
Mit kellene tenni?
Hogy tudnád visszahozni az életkedved a semmiből?
Te mivel motiválnád magad ebben a demotiváló, szívtelen, lélek-fosztott környezetben?
Mit tennél meg annak érdekében, hogy a könnyeid bánatod helyett örömödben patakozzanak?
Mondd....
Én figyelek és hallgatok és várom válaszod, mert érdekel. Tényleg.
De a csend nem felel sosem és körbe zár a magány és megfojtanak az érzések.
És érezd, hogy nem tudod a választ és
csak fekszel az ágyadban, kavarog a fejed, elsuhan melletted az idő s közben gyúnyosan rád kacsint.
Zakatolnak az érzések és kiszárad a szád és csak fekszel és nézel és lélegzel.
Kiégtél, te gyáva lény.....
