Néma sikoly

Kavargó fejjel elterülve fekszem a kanapé mélységes magányában.
Zavaros gondolatok hada bombáz s torkom epés megjegyzésszilánkok nyaldossák.
Agyam blokkol, mindenem kikapcsol, nincs más, csak a mindenemet átjáró tompa zsibbadás.
Könny patagzik végig arcomon és megszállottan kutatom a békeszigetem. Nincs sehol, nincs kiút.

Itt ül a fájdalom teljes súlyával a mellkasomon és farkasszemet néz velem kaján vigyorával.
Furán röhejes a helyzet... Félek.
Rémülten pillogok körbe a szobában segítség után, mindhiába.
Szembe kell néznem vele.
Már reszketek, mindenemet átjárja a fagyos űr.
Rámeredek könnyáztatta szemmel és bámuljuk egymást így hosszú, hosszú, hosszó percekig hangtalanul.
Majd rámkacsint és kabát nélkül kiszalad a házból a szakadó esőbe.
Fut a busz után, de már csak a halványsárga sugárszőnyeg utolsó foszlányát látja.
Vár kicsit, itt jön a villamos. Felkapaszkodik rá és új célpont után kutat...
Megkönnyebbülten telepszik rá egy öreg úr kalapjának széles karimájára.

Lélekmorzsa

Dühtől remegő ajkakkal a kanapéba menekült. Egy rémes nap rémes perce múlt el épp', majd született újjá és újjá s mérgezte meg lelke nyugodtságát.
Szédült, fájt mindene, könnyek szöktek a szemébe, de levegőt vett, aztán felerősödött benne a dac, hogy nem adja meg ilyen könnyen magát a szenvedésnek, aztán újra szédült, fájt mindene, könnyek szöktek a szemébe, de levegőt vett...
Már nem volt képes racionláisnak lenni, ellepte a magány és minden mély fekete érzés.
Annyira egyedül érezte magát, ebben a rideg városban...
A megszokott monoton kanyargós utak ismerős képe hányingert keltettek benne. Táncolt a gyűlölet a sejtjeiben.
Nem tudta ki ő, mit keres itt és mi a célja ebben az átkozott világban.

Már a csontjait mardosta a fájdalom. Véresre sebezték száját a kimondott szavak.
Szembeszöktek vele a régen lelkesen skandált mondatai és arcul köpték és körberöhögték.
Érezte a gúny perzselő érzését a bőrén.

A legapróbb szilánkok is a lelkébe vájtak tátongó űrt hagyva maguk után.
Zsibbadt, de tompa agya egyre csak kattogott, majd behunyta a szemét és álomba merült abban bízva naivan, hogy holnap könnyebb lesz...