Ez az érzés, tudod: belenézel a tükörbe és nem látod csillogni a szemed, nem látod a tűzet, de még a parázs sem pislákol... Kiüresedett, kiszáradt, akár csak a lelked, belefásultál... Nem megy!
Küzdesz, próbálkozol, tényleg nem megy, de igazából senkit nem érdekel a nyomorod. Elvégre mindenki szenved magában, te már nem kellesz pluszba...
Naná, a másik típus, csak azért kérdezi meg, hogy mi van veled, mert látja, hogy szarul vagy, hogy gyötör valami és úgy illik, mert a jóédesanyja azt tanította neki gyerekkorában...
Amúgy meg tengődsz, tudod, mint egy tutajon a Csendes-óceán közepén... Hiába küldesz palackpostát a végtelenbe...az sem érdekel senkit....
Ilyenkor jön Lovassi "...a vers mindig szárítja a lelket, a dal meg tudja, mitől fáj...."
http://www.youtube.com/watch?v=n6WDQ4EWocE&feature=player_embedded
/http://www.youtube.com/watch?v=ObL3L6MRvN4/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése