2011. szeptember 12., hétfő

Búcsúszó

Üres, mély fájdalom, tompa csend maradt csak utánad...
Egy utolsót lélegeztél még ebben a sivár világban, majd lehunytad két szemed és elmentél. Örökre. Elmentél oda, ahol az angyalok vigyáznak rád, hol minden lépted örök, ahonnan nincs visszaút. Nincs más csak a béke és az örökkévalóság...
Egy fényes csillag jelzi csak az égen, hogy itt jártál, itt köztünk a Földön.
Szívünkben minden egyes emlék élénken ragyog, minden, ami Te voltál, ami egészen Te voltál: egy szerető férj, egy gondoskodó nagybácsi, de legfőképpen egy igaz ember.
Egyes-egyetlen voltál a világban az emberek között, éppen ezért vagy fontos, egy megismételhetetlen példája a teremtésnek és az igaz szeretetnek.
Most a fájdalom egészen megszűnt, nincs több aggodalom. Vezetnek utadon a hírnökök, kik elszólítottak maguk közé, a csöndes túlvilágba.
Utad itt, köztük véget ért, új küldetést kaptál valahol máshol, melyet talán felfogni is képtelen az emberi ész.
Könnyáztatta szemekkel bámulunk a semmibe, nézzük az űrt, a szakadékot, amit magad után hagytál. De mindig tudd, attól, hogy te elköltöztél, bennünk élsz mindaddig, míg őrizzük emléked... Örökké...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése