Június utolsó napjai is elkoptak a naptár lapjairól, de nem törődött vele. Ült az éjszaka kellős közepén egy régi, megviselt gyalogszéken a kert egy titkos zugában és csak bámulta némán az égre olvadt milliónyi apró fényt. Minden olyan barátságos és szívmelengető volt számára, nem érdekelte más csak ez a megismételhetetlen varázs.
A gyermekkori altatók jutottak eszébe a megnyugvást sugárzó kis égitestekről. Belebugyolálta hát fázó lelkét a nosztalgikus pillanatba és élvezte a csendet, a hallgatás mélységét és a perc nyújtotta békességet.
Figyelte a tücskök tündéri énekét s dúdolt mellé valami ismeretlent.
Kitörölt minden fájó gondolatot és csak azt várta, hogy a könnyű nyári szél beletúrjon kócos fürtjeibe.
Csak nézte a csillagokat bambán, hallgatag, majd lehunyta a szemét és tovább élvezte a júliusi éjszaka melegségét… Elmosolyodott, mert érezte, hogy jó helyen jár.
Ábrándos lelke új kihívások után kutatva partot ért végre ezen a csodahelyen, amit csak úgy hívnak: Föld... :)
Figyelte a tücskök tündéri énekét s dúdolt mellé valami ismeretlent.
Kitörölt minden fájó gondolatot és csak azt várta, hogy a könnyű nyári szél beletúrjon kócos fürtjeibe.
Csak nézte a csillagokat bambán, hallgatag, majd lehunyta a szemét és tovább élvezte a júliusi éjszaka melegségét… Elmosolyodott, mert érezte, hogy jó helyen jár.
Ábrándos lelke új kihívások után kutatva partot ért végre ezen a csodahelyen, amit csak úgy hívnak: Föld... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése